Az Úton. Rajta lenni, nem letérni, arról a bizonyos keskeny útról, ez Jézus útmutatása a földi életünkre.
Az Úton járók különböző képességekkel, különböző sebességgel és különböző mélységben haladnak és ismerik meg az Utat, s az Útkészítőt.
Hogyan készülnek az utak?
Az úttörőnek gondolata, terve születik, hogy eljusson valahova, onnan ahol van. Ezért ez céllal történik. Hogy merre menjen, arról tudása, vagy elképzelése van.
Az első elmenetelének, csak akkor van jelentősége a közösség, vagy útra készülők szempontjából, ha visszatér és beszámol arról merre kell menni, mit kell elkerülni és az addig ismeretlen út bejárható.
S azoknak, akik hallanak az útról és ugyanaz a céljuk, ugyanoda szeretnének eljutni a szívében vágy születik, hogy kövessék az Elsőt.
Mivel keskeny ösvény vezet a célig és nincs minden kitáblázva, mint a széles úton, ahol sokan járnak, ezért az Elsőt követők csak beszámolóira és megismert cselekdeteire támaszkodhatnak. Később mivel az út hosszú és könnyű elvéteni, ezért maradandó írásba foglalják.
Jézus az út. Miért nem célként hivatkozik magára és a földön betöltött szerepére? Az Ő követése nem egy pont. Azt mondja magáról én vagyok az alfa és az omega, a kezdet és a vég. Azt is mondhatná, hogy én vagyok a kappa, a középpont. De ez az ego beszéde és nem az Atyával való közösség miatt gyakorolt alázatos önátadás lenne. S mi Őt követjük, aki nem egy pont elérésére törekszik, hanem egy folyamatos józan, tettrekész felkészültségre. Nem Ő rendelkezik a végpontról. Az alkalmas idő és az Út befejezésének megállapítását a Mennyei Atya kezében hagyja. Rá hagyatkozik a Gecsemáné-kertben is az utolsó éjszakán.
Jézus követése Úton járást jelent. Kinek lassabb, kinek nehezebb, kinek mélyebb az Útja. De nem egy cél elérésével ér véget a küldetés, csak az a fontos, hogy készen légy és az Úton járj, amikor ez a vég elkövetkezik.
Így tette Jézus lehetővé bármelyikőnknek, hogy beléphessünk az Ő országába . Menjünk bár megfontolva, futva, nekiiromadva, kevesebb, vagy több tálentummal, gyengén, vagy erősen, térden kúszva, vagy ugrándozva. S mindegy meddig jutunk el, ha a testünket hátrahagyva az Úton találtatunk.
Ezért nem bízhatja el magát egyetlen gyorsabban haladó, erősebb testvér sem, mert nem az egymáshoz képest elfoglalt helyezés, vagy megtett távolság, vagy úton töltött idő számít a dijazás elosztásakor.
Hanem hogy válaszoltunk-e a szölősgazda hívására és beálltunk- e munkába?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.