Mit kerestek? - kérdezi Jézus az utána koslatóktól ... Mire azt mondják az első tanítványok: Mester, hogy hol laksz.
Sokfajta foglalkozást űztek a tanítványok, de nem emlékszem olyanra, hogy bármelyik is postás lett volna :) Ez lett volna az első, amit megkérdeztél volna Jézustól? Nem különös?
Kiegészíthetjük ezt a gondolatot azzal, hogy arra vagyunk kíváncsiak akkor és azóta is, hogy hová való vagy, honnan jöttél? Ha te is felteszed ezt a kérdést Jézusnak, Ő nem habozik, hogy megmutassa ... bár lehet először csak egyszerű hajlékot látsz, de ha kitartóan követjük, mint hűséges tanítványai tették, újból és újból megbizonyosodhatunk arról, hogy kicsoda Ő.
Kinek tartanak engem? - kérdezi Jézus. És olyan válaszokat kap, mint ma is kaphatunk, ha megkérdezzük - bár a bizonyságtevők olyan fellege vesz minket körül, hogy furcsa bizalmatlanság ezt a kérdést éppen Neki, Vele kapcsolatban feltenni.
Mit válaszolnál? - Nemde az ács fia? Názáreti tanító? Ókori celeb? Történelmi személyiség? Varázsló? Az inkvizítorok kifogása? Szent Ferenc békessége? Szimbólum? Úr és király? Vallásalapító?
Mindennél fontosabb, hogy erre a kérdésre választ találjunk, ha már utunkba került egy olyan személy, akinek létezése, élete, halála, mondatai ma is tükröt tart a mi életünknek.
Pilátusnak Jézussal való találkozása mindannyiunk életében megtörténik. Valakik elénk vezetik Jézust és ítélnünk kell személyéről.
Miután Pilátus meghallgatja, rámutat Jézusra és tesz egy híres kijelentést: Íme az ember. Gyakran idézzük ezt, de ismerve a történet minden további mozzanatát, különös megállapítást tehetünk. Jézus jelenléte és hallgatása, visszahat az ítélkező személyére. Pilátus a maga cselekedetei által mutatja meg, hogy milyen is az ember. Bár nem találja bűnösnek Jézust, mégsem mer szembeszállni, a neki egyébként alávetett zsidó főpapoknak és a népnek. Mondhatjuk, hogy mint jó vezető a békét választja. Inkább egy ember vesszen, mint az egész nép, így fogalmazott a főpap, amikor megindokolta az ártatlan Jézus elítélésének szükségességét. Hasonlóan gondolkozhatott Pilátus is, inkább ez a tanító vesszen el, minthogy én elveszítsem a pozíciómat a császáránál és még a katonáim életét is megóvtam - veregethette meg a saját vállát gondolatban. Tudjuk cselekedeteiből, hogy ő kívülállónak tartotta magát, de csak engedett a külső nyomásnak, bár minden eszköze rendelkezésre állt, hogy ezt ne tegye meg. Én is így cselekednék?
Aztán elkészült a vádirat is és felszegezték azt a keresztfára: A zsidók királya vagyok. Ennyi volt a vád, amiért Jézust a legmegszégyenítőbb módon ítélték halálra.
Nem Ő mondta ezt, inkább arra hívta az Őt követőket, hogy az Ő királysága nem e világból való, arra biztatott, hogy azt keressük. Arra Ő nem biztat, hogy a földi (világi) hatalmat, befolyást, kényelmet, gazdagságot keressük. Olvassuk csak Jakab Szent Szellemtől ihletett sorait.
Nem azt mondja, hogy ne gazdagodj, hanem arról, hogyan ne tedd. Zavarba ejtő kép a rozsdásodó arany és ezüst, ami tudjuk, hogy alap esetben nem rozsdásodik. Talán hamisítványról lenne itt szó? Bizonyára nem a becsületes úton való gazdagodásról lehet szó, mert azt írja "rozsdájuk bizonyság ellenetek" és "Íme, a ti földjeiteket learató munkások bére, amit visszatartottatok, az égre kiált."
Milyen királyságot keresel? Ez a fajta királyság, amiről Jakab ír megfelel neked, szívesen él(sz/)nél benne?
Te kinél keresed a királyságot?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.